Kismamalélek

A gyermekvárás alapjaiban változtatja meg életünket, és ez persze stresszt okoz, akár vártuk, terveztük a babát, akár nem!

Az első időszakban minderre a természetes stresszre még a hormonváltozások is „rátesznek egy lapáttal”, hiszen a központi idegrendszerünket is befolyásolják. Az egyik percben határtalanul boldogok vagyunk, a másikban viszont keserves sírásra fakadunk. Mindez teljesen „normális”, és a 12. hét után ez is enyhül a legtöbb esetben, mivel a szervezet már kezdi megszokni a megváltozott hormonszinteket.

Természetes dolog az is, hogy a terhesség egy bizonyos pontján a kismamában aggodalmak ébrednek, érzelmei felkavarodnak, és a mindennapos kihívások miatt kimerültnek érzi magát.

Az első trimeszterben a nők elsősorban életviteli, egzisztenciális problémákkal találják szemben magukat. Rádöbbennek, hogy az életük már soha nem lesz a régi, hogy kiszakadnak az addig megszokott környezetükből, elvesztik a szabadságukat, függetlenségüket, anyagi lehetőségeik is szűkösebbek lesznek, az addig dédelgetett karrierjük megtorpan. Ezen gondolatok súlyosságát  csak fokozzák a reggeli rosszullétek és a fáradtság.

 

A második trimeszterben az anyák sokkal jobban érzik magukat, energikusak, tettrekészek lesznek. Elkezdik tervezgetni a babaszobát, megveszik az első ruhadarabokat, elkezdik kiépíteni a kapcsolatot a lassan növekvő babával. Ezzel párhuzamosan viszont megjelennek azok a gondolatok, hogy elég jó anyák lesznek-e, meg tudnak-e felelni a feladatnak, lesz-e elég türelmük a babához.

 

A harmadik trimeszterben a testi panaszok újra felerősödnek, és ezek mellett megjelenik a szüléstől való félelem. Sokan rettegnek a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól, el sem tudják képzelni, hogyan fognak viselkedni a szülés folyamán.

Ha azonban a kismama hosszabb ideig érzi magát idegesnek és fáradtnak módot kell találnia a stressz enyhítésére.

Az érzelmi feszültség rossz hatással van a szervezetünkre és a gondolkodásunkra, sőt a magzat fejlődését is befolyásolhatja. ha a stressz miatt megemelkedik a vérnyomásunk, akkor kevesebb vér jut át a placentán a babához, aki elmaradhat a növekedésben. Azt is feltételezik, hogy a kortizol nevű stresszhormon a méhlepényen átjutva izgatottságot vált ki a magzatnál is.

Jó lenne odafigyelni a feszültség szintjére, de a legnagyobb baj az, hogy sokan nem is tudják, hogy stressznek vannak kitéve.

A stressz tünetei:

  • csökkent koncentrálóképesség
  • ingerültség
  • zárkózottság
  • étvágytalanság vagy felfokozott étvágy
  • álmatlanság, kimerültség
  • levertség, izgatottság
  • lazításra való képtelenség
  • magas vérnyomás
  • izomfájdalom

Van, aki szívesen kibeszéli magából a feszültséget, másnak elég, ha egy időre kikapcsol, de mindenki meg tudja találni a stressz leküzdésének módszerét.

Ha szükséges nem kell szégyellni azt sem, hogy külső segítséget, szakembert keresünk fel problémánkkal, mielőtt nagyobb lenne a baj!

 

 

 

Elengedés: a szül(et)és szép élménye

hogy lélekben is felkészülhess az anyaságra

Hogyan tudja az anya a gyermeke világra érkezését valóban segíteni,

hogy a szül(et)és szép élmény legyen? Nem megy az elengedés, a szép szülés, ha a félelmek,

lelki sérülések, feldolgozatlan történések akadályozzák.

Fel kell készülni lélekben is az elengedés pillanatára!

Mert minden félelem az anyává válástól, az új szerepnek való megfeleléstől, mások ítéleteitől, az anyával való feldolgozatlan konfliktusok, a saját nőiség el nem fogadása, a testképünk elutasítása aktív gátként munkálkodik bennünk. Nehéz, stresszes, kiszolgáltatott helyzetekben ezek a gátak felszakadnak. Már a baba megérkezése előtt sokat tehetsz e gátak feloldásáért. A tréning önmagad és nőiséged elfogadásában, a szülőkkel, elsősorban az anyával való konfliktus feloldásában, az anyaságtól való félelmeid megélésében, hogy mindezt el tudd engedni.

Hogy maga a szülés a valódi elengedés pillanata lehessen.

 

 

Depresszió

Minden nőt megvisel lelkileg a várandósság és az ezzel járó érzelmi hullámzások. Vannak azonban olyanok, akiknél a terhességgel együtt járó hangulati változások, szorongások abnormális mértéket öltenek és náluk kialakul a betegség. Egyes vizsgálatok szerint a terhes nők 20%-át érinti valamilyen mentális probléma ebben az időszakban.

Az idejében történő diagnózis és kezelés a mama és a baba (!) érdekében egyaránt fontos: kutatások igazolják, hogy a depressziós kismamák gyermekei érzékenyebbek a stresszre; a kedélybeteg édesanyák babáitól vett nyálmintákban lényegesen magasabb a kortizol – egy a stressz hatására termelődő hormon – szintje, mint más újszülöttek esetében. A szakorvosi segítség tehát elengedhetetlen – a cél, hogy úgy stabilizálják a várandós állapotát, hogy közben ne ártsanak a magzatnak.

Kiket veszélyeztet? Melyek a hajlamosító tényezők?

  • ha a kismama már korábban, a várandósság előtt is küzdött valamilyen mentális problémával – a megelőző depressziós epizódok, szorongásos tünetek figyelmeztető jelek lehetnek.
  • a házassági/párkapcsolati gondok
  • a tartós, állandó stressz
  • a családi és társadalmi támogatás hiánya (elszigeteltség érzetet kelt a kismamában)
  • túl fiatal/túl idős anyai kor
  • a nem kívánt terhesség
  • ha a családban már előfordult hasonló mentális betegség (a depresszióra való hajlam ugyanis örökölhető).

Figyelmeztető jelek

A terhesség alatti depresszió tünetei megegyeznek a depresszió általános tüneteivel:

  • értéktelenség, kedvetlenség, üresség, elkeseredettség, reménytelenség érzése;
  • gyengeségérzet, csökkenő munkabírás, fáradékonyság, figyelem- és emlékezetzavarok, nyugtalanság, stb;
  • krónikus fejfájás, emésztési zavarok, hányinger, étvágytalanság/falási rohamok, légszomj, szédülés, szexuális problémák, alvászavarok, stb.

 

Terhesség alatti depresszió a várandós nők 10-15%-át érinti a betegség, mely kimondható, ha legalább 2 hétig tapasztalható az anyánál lehangoltság, ingerlékenység, érdektelenség, bűnösség- vagy értéktelenség érzés, étvágytalanság, alvászavar vagy öngyilkossági gondolatok.

A terhesség alatti depresszió kezelésében elsődleges a pszichoterápia, de SSRI típusú hangulatjavítók is szóba jöhetnek.

 

Terhesség alatti szorongás a terhes nők mintegy 6%-ánál jelentkező kórkép, melynek során a kismama indokolatlanul sokat aggodalmaskodik, állandóan valami rossz bekövetkeztétől tart, ingerlékeny, nyugtalan, képtelen egy helyben ülni, étvágytalanságra és alvászavarra panaszkodik.

Kezelése egyértelműen pszichoterápiás, mivel a szorongásoldók komoly fejlődési rendellenességet okozhatnak.