Szülés dúlával

 Mielött a szülés bekerült volna a korházakba a szülés asszonyi fenhatóság alá tartozott.A szüléseket bábák és nagy tapasztalattal rendelkező asszonyok kisérték.

Ezek a segítő asszonyok (dúlák) a bába felügyelete mellet bíztatták, segítették a szülő nőt a vajúdés és szülés nehéz óráiban.

A mai értelemben a dúla az a személy aki az egészségügyi ellátó rendszert kiegészítve, de egészségügyi végzetség nélkül igény szerint fizikai, érzelmi és informatív támogatást nyújt a gyermekét váró nőnek a várandóság, a vajúdás, a szülés és a gyermekágy időszakában. A dúla nem tartozik a korházi személyzethez az anya maga választja ki.

 

A dúla szó a görög nyelvből ered, jelentése: valakinek a segítségére lenni. Modern értelemben a dúla a várandósság és szülés körüli asszonytársi segítő. Laikus, vagyis nincsen sem orvosi, sem más egészségügyi végzettsége. Nem tartozik a kórházi apparátushoz. Az anya személyesen választja ki. A szülő nő egyéni döntésén alapul tehát, hogy kit szeretne maga mellett támaszul a gyermeke világra hozatalának idején. Ily módon, ha az pl. a saját édesanyja, húga, nőrokona, barátnője, akkor az illetőt funkciója szerint máris hívhatjuk dúlának. Ám korunkban is vannak olyan asszonyok, akik mélyebb ismeretekkel rendelkeznek a szülés folyamatáról, akár azért, mert már többször szültek, akár azért, mert saját tapasztalataikat tanult ismeretekkel is kiegészítették, és folyamatosan továbbképzik magukat. Ők a modern kor dúlái. A szülő nő szabadon eldönti, kíván-e ilyen segítséget maga mellé. A dúla nem kötelező, mint a szülészorvos és a szülésznő egy kórházi szülésnél. De ha valaki igényli a személyre szóló gondoskodást, akkor megteheti, hogy választ magának dúlát. Azt is a várandós nő dönti el, hogy a gyermekvárás mely szakaszától szeretné megosztani élményeit, gondjait, kérdéseit egy kompetens személlyel. Sokan már a korai várandósság idején kapcsolatba lépnek a dúlákkal, mások kizárólag a szülés közeledtével keresik meg a nekik megfelelő segítőt. Általában elmondható, hogy a kapcsolat nem ér véget a szüléssel, hiszen a magyar dúlák a gyermekágy ideje alatt is segítenek az újdonsült édesanyának. Ily módon a dúla jelenti ma Magyarországon és Romániában az egyetlen alternatívát az Európai Unió azon előírásának betartására, hogy a várandósgondozásnak folyamatosnak és ugyanazon személy által végigvittnek kell lennie. A dúla akkor áll a nő rendelkezésére, amikor az igényli ezt. Nem ritkák a többórás beszélgetések sem. Ezek során szakszerű, és egyénre szóló tanácsokat kap a várandós, melyek azonban nem minősülnek orvosi javallatnak (a dúla orvosi döntések meghozatalára, diagnózis felállítására és kezelési javaslatokra soha nem vállalkozik, hiszen egészségügyileg nem képzett). A gondoskodás a nő igényeihez igazodik. A találkozások révén lassan kiépül az a bizalmi kapcsolat, amelyben mindkét fél eleget tud a másikról ahhoz, hogy a szülés során megfelelő támogatásban részesülhessen az anya. A szülő nő bízik a dúlájában, mert jól ismerik egymást. Nem egy idegennel áll szemben, aki előtt viselkedni kell, akinek magyarázni kell, hogy mit szeretne, és miért. Ugyanígy a dúla is ismeri a nő félelmeit, gátlásait, szorongásait, képes ezeket oldani, vagy elhárítani azokat a szituációkat, amelyekben teret kaphatnának. Ugyanakkor ismeri azokat a személyes motivációs lehetőségeket is, amelyek segíthetnek a szülés közben kritikus mélypontokon való átlendülésben – kiváltva a muszeres vagy gyógyszeres beavatkozást.

(forrás: Szabó Zsuzsanna Dúlatanulmány 2006)

 Az USA-ban dr. Marshall Klaus gyermekgyógyász vezetésével több mint 2000  esetet vizsgáltak meg. Kiderült, hogy a dúla jelenlétében zajló szüléseknél jelentősen csökken a komplikációk, illetve a beavatkozások szükségessége. A vajúdás időtartama 25%-kal lerövidül,  és csökken az  epidurális érzéstelenítést és egyéb fájdalomcsillapítást kérők aránya. Oxitocinra 50%-kal ritkábban van szükség, és 45%-kal kevesebb a császármetszés, ráadásul az anyák gyengédebbek újszülöttjükkel,  és hamarabb összeszoknak a babával.  Kevesebb gondot okoz nekik a szoptatás, összességében elégedettebbek a szülésükkel, és kisebb hányaduknál fordul elő depresszió. (Marshall H. Klaus, M.D.: Mothering the Mother; Addison-Wesley Publishing Company 1993).