Ultrahangos csípőszűrés

A mai, modern orvostudomány vívmányait a mindennapos vizsgálatok során is használjuk. Ilyen hasznos eszköz az UH, melynek segítségével korán kiszűrhető a csípőficam és a fejletlenség. Célszerű, ha a fizikális vizsgálatot végző orvos végzi az UH- vizsgálatot is.

A veleszületett csípőficam nem új keletű betegség, már Hippokratész korában is ismert volt.

A betegség előfordulási aránya 0,5-2 %. Tehát 1000 élve született gyerek közül általában 5-20  csípőficammal születik. A csípőficam kialakulása hátterében genetikai tényezők is szerepet játszanak. Ha az egyik szülőnél észleltek csípőficamot, akkor kb. 12 %-ban várható megjelenése az újszülöttnél is.

A rendellenesség lényege a csípőizület vápájának különböző fokú elégtelen fejlődése, melynek következtében a combcsont izületi feje a súlyosság fokától függően kimozdult, vagy kimozdítható a vápából. A ficam során a combcsont feje kimozdult a vápából. A ficam lehet részleges (szubluxáció), amikor a kapcsolat még megmarad az izületi vápa és az izületi fej között, és lehet teljes (luxáció), amikor az izületi fej a vápával nem érintkezik. Instabil vagy laza izületről akkor beszélünk, ha a combfej kimozdítása a vápából kézzel létrehozható és megszüntethető. A ficamnál gyakrabban észlelünk úgynevezett fejletlenséget (diszpláziát), melynél a combfej a helyén található, de a vápa fejletlen. Ezekben az esetekben gyakran semmilyen külső jelet nem észlelünk, de az időben elvégzett UH- vizsgálat fényt deríthet az elváltozásra.

A világrahozott csípőficam kialakulása és eredete nem teljesen tisztázott. Polygénes öröklésmenet állhat a háttérben. Nem a születés körüli (perinatalis) sérülés okozza, hanem a méhen belüli (intrauterin) élet idején keletkezik fejlődési zavar. A szülés után a világra hozott csípőficam eseteinek kisebb része spontán többé-kevésbé teljesen meggyógyul, de túlnyomó részben a csecsemőkor folyamán és később is súlyosbodhat. A combfej az ép, szakadás nélküli tokon belül hagyja el az ízvápát kisebb vagy nagyobb fokban (subluxatio, luxatio).

A szülők által észlelt leggyakoribb panaszok:

  • A csecsemő alsó végtagjai nem egyforma hosszúak.
  • A combráncok és a popsiredők nem egyformák.
  • A csecsemő lábait nem egyformán, a kórosnak tartott oldalt kevésbé mozgatja.

 

Ezek az észrevételek objektívnek tekinthetők, mivel az anya nap, mint nap gondosan figyeli gyermekét. Olyan elváltozásokat is észlelhet, melyet a vizsgálat néhány perce alatt nem veszünk észre.

  • A végtag rövidsége abból adódik, hogy az érintett csípő kötött helyzetben van.
  • A combokon lévő aszimmetria gyakori, de ezeknek csak kb. 20%-ában található valódi eltérés. A popsiredő különbség már biztosabban értékelhető, hátterében fejletlenség vagy ficam állhat.
  • A mögött, hogy a csecsemő egyik végtagját nem vagy csak kevésbé mozgatja, gyakran rejtőzik ficam vagy fejletlenség. A csípőficam lehet oka az általános mozgásfejlődésbeni visszamaradásnak.

Az első vizsgálat az újszülött osztályon történik az élet 1. hetében. Ezt követően a családorvos, a védőnő is figyelemmel követi a csecsemőt, 6 hetes és 3 hónapos kora között ortopéd szakorvoshoz irányítja. A szakorvosi vizsgálatnak rizikó (családban csípőficam, fejletlenség, nagy születési súly, farfekvés), illetve gyanú (ránc aszimmetria, végtag hosszkülönbség, mozgásbeli különbség a két oldal között) esetén minél előbb meg kell történnie.

A szakorvos kézi, úgynevezett fizikális vizsgálatot végez. Amennyiben családi előfordulás és egyéb gyanú áll fenn ultrahangvizsgálat is történik, mellyel korán észlelhető a diszplázia (fejletlenség) vagy ficam. A legtöbb ortopédiai vizsgálaton egyszerre végzik a kézi és az ultrahangos vizsgálatot.

A kezelést minél előbb és minél kíméletesebben kell megkezdeni. A két elv egymással szorosan összefügg, tekintve, hogy a lehető legfiatalabb korban alkalmazható a legkíméletesebb módszer, és ilyenkor tart a legrövidebb ideig. A legkisebb gyanújelnél törekedni kell a szabadabb mozgást biztosító pelenkázásra. A csípőizületek fejlődése szempontjából alapvető jelentőségű a fiziológiás aktív mozgás lehetőségének biztosítása. Ennek a célnak megfelelnek az egyszer használatos, “eldobható” pelenkák.

Enyhe fejletlenség (diszplázia) esetén széles pelenkázás, ún. betétes rugi viseletét javasoljuk 4-6 hétig. Ilyenkor az UH-os leleten: IIa, vagy IIb jelzést találhatunk. A kontroll vizsgálat során ultrahangvizsgálat történik, ezzel ellenőrizzük a fejlettséget. Az esetek jó részében gyógyul a fejletlenség. Ritkán térünk át Pavlik-kengyel kezelésre.

 

Instabil izület, részleges ficam és ficam esetén minél előbb, akár 2-3 hetes korban meg kell kezdeni a Pavlik-kengyel kezelést. Ekkor a leleten IIg, III, IV. jelzést találhatunk. A felhelyezett kengyelt 1-2 nap, majd egy hét után újból ellenőrizzük. A csatok helyzetét bejelöljük. A későbbiekben kéthetes ellenőrzés javasolt. A kengyelt állandóan viseltetjük, de az orvos által megadott időszakokban szünetet tarthatunk. A fiatal, egy hónapos korban kezdett kezelés 3 hónapig tart. A kezelés végén röntgenvizsgálattal ellenőrizzük a csípő fejlettségét.

 

Későn észlelt csípőficam vagy a konzervatív kezelésre nem reagáló esetekben műtéti megoldás kerülhet szóba.

Ajánlott:

  • Gyermekét rendszeresen vigye el ortopédiai szűrővizsgálatra.
  • Kerülje a szoros pólyázást.
  • A baba öltöztetésénél figyelni kell a szabad csípőmozgások biztosítására.
  • Fontos az ún. abdukciós pelenkázás. Ez széles pelenka alkalmazását jelenti, mely a combokat távol tartja egymástól, az izületi fejet pedig a vápában tartja.

Dr. Kerekes Éva

ortopédus

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük